2194 Tura
Iskola utca 66

06-20-61-33-533
galgasakk@gmail.com

Kezdőlap

Galgavidék-Törökbálint 2014.11.09

Galgavidék – Törökbálint  8,5:1,5

 

 

1.       Takács Pál                 0:1

2.      Szabó Zoltán              0,5:0,5

3.      Tóth Máté                  1:0

4.      Kuthi Balázs               1:0

5.      Téglás Mátyás            1:0

6.      Pásztor Zoltán            1:0

7.      Kronovetter Marci       1:0 C

8.      Pásztor Ákos              1:0 C

9.      Horák Vanda              1:0

10.   Steyer Ferenc           1:0

Mit tagadjuk, erre az eredményre senki nem számított. Arra sem, hogy a törökbálintiak, akik eggyel erősebb bajnokságban is tudnak csapatot szerepeltetni, ezúttal csak 8 játékossal tudnak leülni ellenünk. A hetedik és nyolcadik táblán így nyertünk kontumáltan (lásd a „C” betűs jelölést), ami nem mást jelent, mint ellenfél nélküli győzelmet. Természetesen a csapat végeredményébe beleszámít, ám a játékosok egyéni értékszámának alakulását nem befolyásolja. Megjegyezném, hogy a mi csapatunk is létszám gondokkal küszködött, mert 2 nappal a találkozó előtt még csak heten voltunk. Végül sikerült megoldanunk a problémát, miután lelkes ifjúsági játékosaink (köztük egy lány) kisegítették a csapatot. Ezzel kapcsolatban felmerül egy sportetikai vonatkozású kérdés. Mennyire fogadható el az a magatartás néhány sakkozónk részéről, hogy a bajnoki forduló előtti éjszakai bulizást fontosabbnak ítélik a csapatbajnoki részvételnél. Már hogy másnap helyt tudjanak állni (ülve) a mérkőzésen. Ne essék félreértés, semmi kifogásom a „bulizást” illetően, mert az fontos része az életnek. Hajdan (30-40 évvel ezelőtt) velem is előfordult nem egyszer, hogy csapattársaim egyenesen a házibuli helyszínéről vittek csapatbajnokságra a forduló napján. Megjegyzem, nem árt ilyenkor napszemüveget viselni, hogy az ellenfél ne lássa jóízű alvásainkat két lépés között (aki horkol, annak nincs szerencséje)… arról meg jobb nem beszélni, mennyire nem felemelő érzés, amikor a versenyző arra riad fel szolid álmából, hogy momentán mattot kapott. Szóval mindenképp üdvösebb a „bulizó” jóember otthonmaradása, hogy ki tudja aludni magát. Más kérdés, hogy mindez milyen érzéseket indukál a csapat többi tagjában. Nem beszélve a csapatvezetőről. akinek az élete ilyenkor nem kimondottan egy „boldog hétvége” jegyében zajlik. Szóval neveket nem illendő ilyenkor említeni, de az is igaz, hogy nincs a világon csapatvezető, aki ne tudná, hogy egy esetleges létszám-túlkínálat esetén kik azok, akik kellő nyugalommal kihagyhatók a csapatból (merthogy ők tán megint bulizni fognak). Szóval ezúttal kénytelen voltam sportetikai kérdések kitárgyalásába bocsátkozni, ahelyett, hogy győztes sakkozóink játékát elemezném és méltatnám… Igaz, erre nincs is nagy szükség, miután az eredmény önmagáért beszél. Természetesen őszintén tudunk gratulálni az olykor küzdelmes győzelmekhez.

tóthmáté