Galgavidék - Dunaharaszti 2,5:7,5

1.	Virganc Roland	0:1
2.	Tóth Máté	0,5:0,5
3.	Szabó Zoltán	0,5:0,5
4.	Pásztor Ákos	0:1
5.	Bényi András	0,5:0,5
6.	Téglás Mátyás	1:0
7.	Kapitz Dominik	0:1
8.	Kapitz Tibor	0:1
9.	Horák Vanda	0:1
10.	Steyer Ferenc	0:1

Egy korábban elmaradt meccset játszottunk le Dunaharaszti csapata ellen itthon. A vendégek nem rejtették véka alá szándékukat, mely szerint győzni jöttek, és minél nagyobb arányban, hiszen versenyben vannak Fót csapatával, s a tét nem más, mint a bajnokság megnyerése. Ilyenkor nyilván a lehető legerősebb összeállításban ülnek le a csapatok, sajnos nekünk ez nem sikerült, pedig egy fordított eredménnyel mi is játszhattunk volna dobogós helyezésért a továbbiakban. Betegségek és egyéb fontos elfoglaltságok miatt korántsem tudtuk a legerősebb csapatunkat szerepeltetni. Az első 5 tábláról hiányozott három jó játékosunk is, így az öt játszmából mindössze három döntetlent tudtunk elérni. Persze nyertünk már így találkozót, miután a csapat második fele remekelt, ám ez most nem sikerült. Nem véletlen, hogy a vendégcsapat második 5 tábláján igencsak harcedzett, jól képzett, rutinos sakkozók ültek le, így mindössze egy győzelmet tudtunk ott produkálni a négy vereség mellett. A tehetséges Téglás Mátyás hozta egyedül a teljes pontot, ugyanis világossal remekül kihasználta rutinos hölgy ellenfelének passzív megnyitáskezelését. Ezek után rendkívül aktív centrális és vezérszárnyi tisztjátéka (remek kötés-motívumokkal!) olyasféle tisztáldozatos támadássá „fajult”, amelybe csak beleroppanni tudott az ellenfél, így a 16. lépést követően a játszma feladására kényszerült. Gratulálunk Matyinak a találkozó egyetlen győzelméhez (is), így a három remis partival összesen 2,5 pontra futotta most erőnkből. Ez az eredmény csupán arra lesz elég, hogy tartani tudjuk magunkat az eléggé zsúfolt középmezőnyben, s még az sem lesz könnyű, minthogy az utolsó fordulóban a bajnokságban vezető Fót csapata ellen kell helytállnunk (illetve: helytülnünk).